In Silentium Veritas Orchestra

Az ISVO – In Silentium Veritas Orchestra – formáció Sőrés Zsolt szabad improvizációs zenei workshopja alatt született meg a 2018-as Köz.kemp erdőbényei művészeti táborában.

Tagjai: Donnák János, Kaincz Orsolya, Lázár Eszter, Nyiri Barbara, Sőrés Zsolt és Sztrehalet Oxána.

A workshop eredményeképpen létrejött kazetta 40 példányban készült el, és a Labor Galériában, 09. 27-én 3500 forintos támogatói áron megvásárolható.

A kiállításon megtekinthető videóinstalláció alapjául szolgáló művet a zenekar tagjai kottaként értelmezték. (A „Fénykísérletek” a Köz.kemp’18 ideje alatt, Csörgő Attila vezette workshopon készült mű, alkotói: Kiss Richárd, Nagy Tibor, Vida Szabolcs). Az ISVO lemezén emellett szerepel egy exkluzív, közös koncertfelvétel Ladik Katalinnal is, aki az erdőbényei tábor performanszművészeti műhelyét vezette.

A rítus tematikáját a nem hagyományos játékmódokkal, a valósidejű interpretációs technikákkal,
valamint az „individuális-autentikus nyelv”, a metazenei kommunikáció eszköztárával értelmezték a
zenei műhely tagjai. A rítus hangjait, mint anyagtalan entitást bezártuk az analóg, fizikai,
természetéből adódóan „pusztuló” tárgy-médiumba, a számozott magnókazettákba, amelyek
természetükből adódóan az elmúlást (ezáltal pedig a befogadás értékét) reprezentálják: a kiállítás
résztvevője ezt veheti kézbe és viheti haza magával. Abban bízunk, hogy így installációnk a kiállítás
zárásáig „elfogy”, mintegy a zene médiumának téridőbeli meghatározottsága nyomát hagyva csak
maga után: a „konceptet” mint kitöltendő teret, a hangi emlékezés és reprezentáció szakrális helyét.
A zenei rítus számunkra sokkal inkább beavatás, semmint mindennapi életünk egyik kiüresedett
szertartása. A zenei rítus az élettel való, ceremoniálisan és folyamatosan újrateremthető, élő
kapcsolat, amely – az Európai Experimentális Zeneszerzők I. Szimpóziumának 1996-ban
Koppenhágában született deklarációja szerint – a résztvevőket (mind a zenészt, mind pedig a
hallgatót) „inkább viszi közelebb egy aktívabb és kreatívabb kulturális önkifejezés, mint a pusztulás
passzív formái felé”.